Veszettség

Állatokban és emberben egyaránt előforduló, ritka kivételektől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta betegség. A betegség világszerte előfordul, kivéve Ausztráliát, Új-Zélandot és Japánt. Európában a brit szigetek, Skandinávia, az Ibériai-félsziget és Görögország mentes a veszettségtől. Minden melegvérű állat fogékony a vírus iránt, de a madarak jóval ellenállóbbak, mint az emlősök. A kutya és a macska közvetítette városi veszettség a kutyák rendszeres oltása, nyilvántartása, a kóbor állatok befogása következtében a világ fejlett országaiból csaknem teljesen eltűnt. Európa országaiban, így nálunk is a róka, illetve más húsevő ragadozók közvetítette erdei veszettség fordul elő. A vadon élő állatok a betegség kezdeti szakaszában elvesztik a természetes menekülési és rejtőzködési reflexüket. A barátságosan viselkedő róka biztosan veszett!

A vírus a beteg állatok nyálában különösen nagy mennyiségben van jelen, és harapás, marás útján terjed. A harapás helyétől az idegpályák mentén éri el az agyvelőt, és a tünetek csak ezután jelentkeznek. A fertőzés és a tünetek jelentkezése között eltelt lappangási idő átlagosan 2-8 hét, attól függően, hogy melyik testrészt érte a veszett állat harapása. Megfigyeltek azonban már ennél rövidebb, de jóval hosszabb lappangási időt is.

A veszettség tünetei kutyán igen jellegzetesek. A betegséget pár napig tartó kedvetlenség, bágyadtság, étvágytalanság vezeti be. Ezután következik a dühöngésig fokozódó nyugtalanság, amikor az állat támadóvá válik, a közelében található tárgyakat széttépi, ha teheti, elkóborol. Ezután jelentkeznek azok a tipikus bénulások, amelyek biztossá teszik a diagnózist: a gégeizmok bénulása következtében a kutya ugatása rekedtté válik, a szemmozgató izmok működésképtelensége miatt kialakul a kancsalság, a rágóizmok és a torok izmainak bénulása miatt lóg az állkapocs és az állat nem tud nyelni, emiatt folyik a nyála. A beteg állat nem eszik és nem iszik, majd néhány nap múlva elfekszik és a légzőizmok bénulása miatt rövidesen elpusztul. Főleg a lakásban tartott és idomított kutyák között fordul elő a csendes veszettség, melynek során kimarad a dühöngési szakasz, és a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át. A veszett macskák nagyon veszélyesek lehetnek, mert a fokozott támadó magatartás miatt ráugranak az emberre, súlyos fejközeli sebeket ejtve rajta. Mind az emlősállatokon, mind az emberen a tünetekben megnyilvánuló veszettség következetesen halálos kimenetelű, a betegségből való felgyógyulás a kivételes ritkaságok közé tartozik.

A veszettség gyógyíthatatlan betegség, a veszett állatokat a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében el kell pusztítani. A veszett állat által megmart kutya leölésétől a tulajdonos kérésére el lehet tekinteni, ha a marás olyan kutyát ért, amelyik egy éven belül igazoltan be volt oltva veszettség ellen, és a kutya 90 napos megfigyelése biztonságosan megoldható. Ha a kutya ez idő alatt tünetmentes marad, célszerű veszettség ellen ismételten beoltani.

A betegség megelőzése érdekében a kutyák oltása kötelező, a macskák oltása ajánlott. Minden 3 hónapos kort elért kutyát a tulajdonos köteles 30 napon belül beoltatni veszettség ellen. Az első oltást követően 6 hónapon belül, majd évente egyszer a vakcinázást meg kell ismételni.

Ha egy kutya embert mart, az esetet be kell jelenteni a hatósági állatorvosnak, aki a kutyát 14 napos megfigyelés alá vonja a sérült ember védőoltása szükségességének megítélése céljából.